Szoval hangosan. Egyszer egy hajnali falubol kifele seta alkalmaval egy kedves, arrafele setalgato oreg, akivel rovid beszelgetesbe keveredtem, felhivta ra a figyelmem, hogy erre,meg erre tudok picit roviditeni, valahogy igy: POR aqui, puedes acorTAR un TROZo! A kovetkezo kilometeren gyakorlatilag csak a menetszelbol vettem eszre, ha egy kamion kozeledett hatulrol. Azt meg sem kiserlem lefesteni, hogy telik egy atlagos este egy atlagos barban, ahol a legkisebb faluban is osszegyulik 30 Jose nap nap utan. Szerencsere viszonylag hamar aklimatizalodik az ember hallojarata. Ez minden masra is igaz, ures poharat asztalra-pultra letenni meg embert nem lattam, azt kerem oda kell csapni. A minap a szomszed asztalnal negy dominozo caballero, azaz uriember - osszesen vagy 300 evesek - Michel Felbset megszegyenito gyorsuszas kartempoval vert oda minden egyes darabot, nekem meg az jart a fejemben, milyen kifizetodo lehet errefele asztalosnal lenni, mert ilyen igenybevetel eseten a korai amortizacio boritekolhato. (lasd foto, bar itt zsugaznak)
A kiejtesrol meg annyit, hogy egy picit olyan, mintha muszaj lenne egy fel deci vizet folyamatosan a szajukban tartananiuk, es csak annyira artikulalni, amennyire ez igy lehetseges. Ennel leirobb hasonlatot sztem nem talaltam, de aki tud, irja meg;) pl viszlat: magyarosan aszta luego, spanyolosan "szta loo". Mindegy, erdekes, es en vigyorogva gyakorlom:)
Hamar a barok, a hiperaktiv spanyol tarsasasagi elet edzotermei szoba kerultek, elarulom, hogy kb annyi idot toltenek itt, mint otthon. Ezek igazabol kocsmak, ahol csikket, zsebkendot, mogyorohejat, az osszes szemetet a foldre KELL dobni, es mindegyikben van kaja: pinchos, azaz falatkak/”katonak”, tapas, bocadillo, vagyis szendvics vagy 7fajta, es tobb fott etel. Mindben, ird es mondd. Itt reggeliznek, itt talalkozik a csalad, itt beszelik meg a vilag nagy dolgait.. Volt egy, a jamon- jarol, es embutido-irol (sonka es felvagott) hires falu Extremaduraban, Monasterio - ha ketezer ember lakja - ha nincs 30 kocsma benne, nojon akkora vizholyag a labamra, mint a vizipok legnadragja. Viszonyitaskeppen egy ekkora magyar falu 4-5 kocsmat, ha elbir, pedig mi aztan tudjuk, hogy merre folyik a szesz. Gyakorlatilag MINDEN haz aljaban bar volt, es mindnek jol futott. Manolo, legujabb peregrino-tarsam (egyebkent santiagoi zsaru, ugy latszik vonzom a keket:) ma egy olyan poloban nyomta, amin spo korvonala volt lathato (nyilvan sarga alapon pirossal) s beleirva a letisztult igazsag:
BAR
Muszaj szereznem egy ilyet:-p
Tegnap reggel indulashoz keszulodve talalkoztam egy fiatal francia csajjal, vele egyutt mar ketten vagyunk negyven alatt. Elozo este volt ugyebar az ominozus spanyol-nemet, amit boldog-boldogtalan (ez csak szofordulat, hiszen mindenki boldog volt) a foteren nezett. Jomagam 11re hazasetaltam az albergue-be, mivel a napi tav, a meleg, meg az a harom sor, amivel a meccs alatt beljebb kerultem elegge kifarasztott. Amikor odaertem, a hospitalero, szinten oreg (??), mar a nyugdijasok turelmetlensegevel fogadott, es egybol be is kulcsolta az ajtot mogottem, hangsulyozva, hogy elmondta, es ki is van irva, hogy 10:30kor az ajtok zarodnak. Nem nagyon erdekelt a motyogasa, fogat mostam, es par perc mulva mar durmoltam is. Csori kiscsaj viszont ket masik peregrinoval ejfelre ert vissza, gondolva, spanyolorszag, spanyol gyozelem, ennyi belefer- hat pont nem. Kopogtattak, doromboltek, csengettek, telefonaltak, az oreg tata vagy nem hallotta, vagy szart ra... A csattanot a vegere hagytam, ugyanis az oreg szinten francia, ennek ellenere egesz jol beszel spanyolul (igaz, sajnalta, hogy nekik nem olyan konnyu nyelveket tanulni, mint nekunk magyaroknak), es reggel o volt felhaborodva, mikor a trio 7korul megjelent a parkban toltott ejszaka utan.. Azt hiszem ez a sztori eleg jol illusztralja a franciak hascsikarasos es betu szerinti ragaszkodasat a szabalyokhoz. Megjegyzem, a derek Pierre 15eve hospitelero, vagyis VENDEGLATO...pfff....
A masik veglet a zamorai kollegaja, Antonio, aki veletlenul pont nem francia. Amikor levegot vesz, olyan a hangja, mint Vader Nagyurnak, amikor beszel meg olyan, mint Louis Armstrongnak, ha nagyon bereked (azt hiszem, picit igazitottak a hangszalain). Igazi aranyember. Mikor megerkeztunk Manoloval, legeloszor jeghideg vizzel kinalt, majd korbevezetett minket, megmutatva,mi hol van, es kijelentette, hogy miutan letusoltunk, orommel venne, ha csatlakoznak hozza es a ciclista-khoz (biciklis peregrino) az ebedhez. Negyed ora mulva, lemosva a sot magunkrol lementunk a konyhaszintre (nagyon patent az albergue), ahol egy fel ora alatt 6an-7en igazi svedasztalt pattintottunk ossze, hihetetlen osszhangban dolgozva. Az ebed a legkivalobb hangulatban telt, vegig beszelgettuk, talakat es mosolyokat cserelgetve egymas kozt. Az ilyen dolgok, elmenyek,amikor egymasnak igazol vadidegen emberek a legmeghittebb kozossegben toltik el azt az idot, amit egy helyen vannak jelentik a Camino egyik legnagyszerubb, es legtanulsagosabb tapasztalatat. Nagyon sok energia cserel ilyenkor gazdat, mint egy komatal, amibe minel tobbet teszel bele, annal tobbet szednek neked. Hihetetlen rezgesek.
Asszem, a kovetkezo oran beiktatunk nemi fogalmi tisztazast, hogy is mukodik ennek az egesz caminozasnak a mikentje, bar paran sajat tapasztalatbol ismeritek, es meg tobben mostanra osszeraktatok, de csak a rend kedveert;-)
Un abrazo pa cada un,
Z
ui: Zamoraban az a tiszteletre melto, hogy itt mindenkit ugyanazzal a lendulettel kuldenek el a csába..
Valami azt sugja, hogy Clayton Bigsby, a hires amerikai iro is kovetokre lelt a varosban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése