2010. július 9., péntek

¡¡Amit lehet hangosan csinalni, azt ugy is kell!!

-tartja eddigi megfigyeleseim alapjan a spanyol credo. Szerencsem van ugyebar nap, mint nap megfigyelni a bennszulott nyelvjarast, aminek elidegenithetetlen reszet kepezi, hogy bizonyos szotagokat dupla decibel-ertekkel kell kiejteni. Ezt egyelore csak az ut maganyat oldando gyakorlom, tarsasagban megelegszem azzal, hogy arra figyeljek, kelloen poszen ejtsem ki azokat a bizonyos betuket, amikrol mar esett szo. Apropo, ezennel kivonom ebbol a korbol az s-t, mert egyre vilagosabb szamomra, hogy azt csak a kemenyvonalas andaluzok ejtik igy, a tobbiek beerik a masik kettovel.. (ami igazabol csak tovabb komplikalja a dolgot, hiszen gyakran egy szoban, egymashoz kozel van egy posze es egy normalis sz, pl eres zoquete?-hulye vagy?)

Szoval hangosan. Egyszer egy hajnali falubol kifele seta alkalmaval egy kedves, arrafele setalgato oreg, akivel rovid beszelgetesbe keveredtem, felhivta ra a figyelmem, hogy erre,meg erre tudok picit roviditeni, valahogy igy: POR aqui, puedes acorTAR un TROZo! A kovetkezo kilometeren gyakorlatilag csak a menetszelbol vettem eszre, ha egy kamion kozeledett hatulrol. Azt meg sem kiserlem lefesteni, hogy telik egy atlagos este egy atlagos barban, ahol a legkisebb faluban is osszegyulik 30 Jose nap nap utan. Szerencsere viszonylag hamar aklimatizalodik az ember hallojarata. Ez minden masra is igaz, ures poharat asztalra-pultra letenni meg embert nem lattam, azt kerem oda kell csapni. A minap a szomszed asztalnal negy dominozo caballero, azaz uriember - osszesen vagy 300 evesek - Michel Felbset megszegyenito gyorsuszas kartempoval vert oda minden egyes darabot, nekem meg az jart a fejemben, milyen kifizetodo lehet errefele asztalosnal lenni, mert ilyen igenybevetel eseten a korai amortizacio boritekolhato. (lasd foto, bar itt zsugaznak) Tehat foszabalykent jegyezzuk meg, amit lehet hangosan csinalni, azt ugy is kell. Lehet, hogy ez elsore nem nyilvanvalo, de van valami megkapo es szeretheto ebben az egeszben:)

A kiejtesrol meg annyit, hogy egy picit olyan, mintha muszaj lenne egy fel deci vizet folyamatosan a szajukban tartananiuk, es csak annyira artikulalni, amennyire ez igy lehetseges. Ennel leirobb hasonlatot sztem nem talaltam, de aki tud, irja meg;) pl viszlat: magyarosan aszta luego, spanyolosan "szta loo". Mindegy, erdekes, es en vigyorogva gyakorlom:)

Hamar a barok, a hiperaktiv spanyol tarsasasagi elet edzotermei szoba kerultek, elarulom, hogy kb annyi idot toltenek itt, mint otthon. Ezek igazabol kocsmak, ahol csikket, zsebkendot, mogyorohejat, az osszes szemetet a foldre KELL dobni, es mindegyikben van kaja: pinchos, azaz falatkak/”katonak”, tapas, bocadillo, vagyis szendvics vagy 7fajta, es tobb fott etel. Mindben, ird es mondd. Itt reggeliznek, itt talalkozik a csalad, itt beszelik meg a vilag nagy dolgait.. Volt egy, a jamon- jarol, es embutido-irol (sonka es felvagott) hires falu Extremaduraban, Monasterio - ha ketezer ember lakja - ha nincs 30 kocsma benne, nojon akkora vizholyag a labamra, mint a vizipok legnadragja. Viszonyitaskeppen egy ekkora magyar falu 4-5 kocsmat, ha elbir, pedig mi aztan tudjuk, hogy merre folyik a szesz. Gyakorlatilag MINDEN haz aljaban bar volt, es mindnek jol futott. Manolo, legujabb peregrino-tarsam (egyebkent santiagoi zsaru, ugy latszik vonzom a keket:) ma egy olyan poloban nyomta, amin spo korvonala volt lathato (nyilvan sarga alapon pirossal) s beleirva a letisztult igazsag:
BAR
Muszaj szereznem egy ilyet:-p

Hogy picit informativabb frenkcenciara hangoljak elmondom, hogy ma Zamora-ba ertem,s ezzel az 590. kilometerhez. Szinten nagyvaros, sacc, mint Debrecen, katedralis csak egyetlenegy van, de a tobbi hianyat kelloen ellenpontozza a kozepkori var es hid, nameg az a 7-8 templom, ahol bo ezer eve morzsoljak a rozsafuzert a kedves hivek. Es persze a kanyargos, macskakoves kis utcak, meg az evszazados kohazakkal teli belvaros, ahol az albergue is van, ni: (persze kijjebb itt is van panel); azt hiszem, a csunya nem ilyen. Sajna, kepet most nem tudok mellekelni, mert ez a cibertaberna, hogy Potyesz kedvenc szavaval eljek, annyira megsem bizik meg a vendegeiben, hogy zold jelzest adjon az USB csatlakozasnak, de alkalomadtan potolom!

Tegnap reggel indulashoz keszulodve talalkoztam egy fiatal francia csajjal, vele egyutt mar ketten vagyunk negyven alatt. Elozo este volt ugyebar az ominozus spanyol-nemet, amit boldog-boldogtalan (ez csak szofordulat, hiszen mindenki boldog volt) a foteren nezett. Jomagam 11re hazasetaltam az albergue-be, mivel a napi tav, a meleg, meg az a harom sor, amivel a meccs alatt beljebb kerultem elegge kifarasztott. Amikor odaertem, a hospitalero, szinten oreg (??), mar a nyugdijasok turelmetlensegevel fogadott, es egybol be is kulcsolta az ajtot mogottem, hangsulyozva, hogy elmondta, es ki is van irva, hogy 10:30kor az ajtok zarodnak. Nem nagyon erdekelt a motyogasa, fogat mostam, es par perc mulva mar durmoltam is. Csori kiscsaj viszont ket masik peregrinoval ejfelre ert vissza, gondolva, spanyolorszag, spanyol gyozelem, ennyi belefer- hat pont nem. Kopogtattak, doromboltek, csengettek, telefonaltak, az oreg tata vagy nem hallotta, vagy szart ra... A csattanot a vegere hagytam, ugyanis az oreg szinten francia, ennek ellenere egesz jol beszel spanyolul (igaz, sajnalta, hogy nekik nem olyan konnyu nyelveket tanulni, mint nekunk magyaroknak), es reggel o volt felhaborodva, mikor a trio 7korul megjelent a parkban toltott ejszaka utan.. Azt hiszem ez a sztori eleg jol illusztralja a franciak hascsikarasos es betu szerinti ragaszkodasat a szabalyokhoz. Megjegyzem, a derek Pierre 15eve hospitelero, vagyis VENDEGLATO...pfff....

A masik veglet a zamorai kollegaja, Antonio, aki veletlenul pont nem francia. Amikor levegot vesz, olyan a hangja, mint Vader Nagyurnak, amikor beszel meg olyan, mint Louis Armstrongnak, ha nagyon bereked (azt hiszem, picit igazitottak a hangszalain). Igazi aranyember. Mikor megerkeztunk Manoloval, legeloszor jeghideg vizzel kinalt, majd korbevezetett minket, megmutatva,mi hol van, es kijelentette, hogy miutan letusoltunk, orommel venne, ha csatlakoznak hozza es a ciclista-khoz (biciklis peregrino) az ebedhez. Negyed ora mulva, lemosva a sot magunkrol lementunk a konyhaszintre (nagyon patent az albergue), ahol egy fel ora alatt 6an-7en igazi svedasztalt pattintottunk ossze, hihetetlen osszhangban dolgozva. Az ebed a legkivalobb hangulatban telt, vegig beszelgettuk, talakat es mosolyokat cserelgetve egymas kozt. Az ilyen dolgok, elmenyek,amikor egymasnak igazol vadidegen emberek a legmeghittebb kozossegben toltik el azt az idot, amit egy helyen vannak jelentik a Camino egyik legnagyszerubb, es legtanulsagosabb tapasztalatat. Nagyon sok energia cserel ilyenkor gazdat, mint egy komatal, amibe minel tobbet teszel bele, annal tobbet szednek neked. Hihetetlen rezgesek.

Asszem, a kovetkezo oran beiktatunk nemi fogalmi tisztazast, hogy is mukodik ennek az egesz caminozasnak a mikentje, bar paran sajat tapasztalatbol ismeritek, es meg tobben mostanra osszeraktatok, de csak a rend kedveert;-)

Un abrazo pa cada un,
Z

ui: Zamoraban az a tiszteletre melto, hogy itt mindenkit ugyanazzal a lendulettel kuldenek el a csába..











Valami azt sugja, hogy Clayton Bigsby, a hires amerikai iro is kovetokre lelt a varosban.

( http://www.youtube.com/watch?v=f7hxfMHV9A0 )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése