Szoval megerkeztem Santiagoba, immar tobb, mint egy hete. Iden Szent Ev van, amihez csak annyi kell, hogy julius 25, Szent Jakab napja vasarnapra essen, legutobb 4 eve volt ilyen, legkozelebb pedig ha jol tudom 2021-ben. Ezekben az evekben az a kulonleges, hogy kinyitjak a katedralis szent kapujat, amin ha keresztul mesz, a katolikus dogma szerint minden bunod megbocsattatik:-) Ez rendszerint rengeteg embert odavonz, s most sem volt ez maskent, ahogy kozeledtunk Santiagohoz, hirtelen minden bokor mogul zarandokok bukkantak elo, komplett cserkeszcsapatok, rengeteg ember- mert a zarandoklat teljesitesehez es a Compostella, vagyis "zarandok-oklevel" megszerzesehez legkevesebb 100km-t kell igazoltan gyalogolni, s sokan nem is vagynak tobbre. Hirtelen picit idegen lett az ut, zavart a sok ovtaska-meretu hatizsakkal vonulo, lassu, de annal zajosabb siserehad. Mindenesetre sejtettuk, hogy ez meg semmi ahhoz a nepvandorlashoz kepest, ami Santiagoban hompolyog majd a varos falai kozt. Titoek biztos, ami biztos alapon elore lefoglaltak egy hotelszobat maguknak honapokkal ezelott; a magam reszerol azt terveztem, hogy mivel tavaly egyszer sem aludtam igazi ipari meretu tomeg-albergue-ben, s Jakabfalvan harom ilyen is van (darabonkent 5-800aggyal), iden becelzok egy hajnal 6-os erkezest, igy tuti az elsok kozt leszek, es akad szamomra ágy.
Az utolso ejszakat egy falu tornatermebol albergue-ve avanzsalt szallason toltottuk kedves kis aplatanadoimmal, hajnal 3kor pedig annak rendje es modja szerint megindultam, hogy bereggelizzem az utolso szakaszt. Egy elore nem tervezett, par kilometeres kitero utan (naja, azert a fejlampa sem mutat meg mindent:-p) hn7re meg is erkeztem a Seminario Menornak nevezett GigAlbergue-be, ahol par, a kapu elott ejszakazo, vegyes nemzetisegu peregrino fogadott. Toluk tudtam meg, hogy bar remenykednek benne, hogy esetleg ma mar agyban alhatnak, de igazabol mindet elore lefoglaltak, rendszerint a pingvinek (ezt a muszot nem en talaltam ki, - bar tetszik;-) - igy nevezzik azokat a zarandokokat, akik par napja kezdtek a menetet, a labuk meg nem szokott hozza, ezert jobbara csak totyognak, mint a szaro galamb). A sracok eleg megviseltnek latszottak, es amugy sem volt okom ketelkedni a szavaikban, de hallanom kellett a sajat fulemmel egy hospitalero szajabol, hogy pont a szent evben, pont Santiagoban egy ilyen, a Camino szellemisegevel, hagyomanyaival es az albergue-k egyebkent bevett szabalyaitol gyokeresen eluto rendszer van eletben. 
Alapesetben ugyanis - es ez a legtobb helyen ki is van irva tobb nyelven a felreertesek elkerulese vegett - van egy bizonyos sorrend, ami alapjan az agyakat el lehet foglalni: ertelemszeruen, aki elobb erkezik elonyt elvez; ugyanigy a gyalogosok a biciklistakkal szemben, akik a maganvelemenyem szerint (bar rendszerint jo arcok) inkabb turistak, mint zarandokok; az oregek/betegek a fiatalokkal/egeszsegesekkel szemben satobbi. Vagyis ahogy a jozan esz diktalja. Most mar tudom, hogy kiveve szent evben, Santiagoban:-p Gyorsan lezuhanyoztam, (utolag tudtam meg, hogy amugy ez 5euroba faj azoknak a zarandokoknak, akik nem foglaltak le elore az agyukat, azota borzaszto rosszul alszom;-)) Nem sokat gorcsoltem a dolgon, tavaly is aludtam ott a parkban, sok mas peregrinohoz hasonloan, mindenesetre jol esett, amikor a puspoki hivatalban a compostellamat kiallito kisasszony azt mondta, szerinte ez a varos szegyene.
Nemsokara megerkeztek Titoek is, bejartuk a varost, kuzdve az hompolygo embertomeg arjaval, amiben udito szellokent fujt keresztul neha egy-egy gallego dudas-neptancos csapat, este pedig hatalmas tuzijatek, koncertek koronaztak meg a Jakab-napjanak eloestejet. Pulpot, vagyis polipot vacsoraztunk (ez talan a legfontosabb gallego nemzeti etel, sracok, mindenkinek kotelezo meglatogatnia egy Pulperia-t, ha egyszer Jakabfalvara fujja a szel!), tobb mas tengeri herkentyu tarsasagaban, termeszetesen tapas formajaban, ami mint mondottam a kozossegi etkezes magasiskolaja. Utana hajnalig tancoltunk, nem volt konnyu dolgom, mert Tito nem szeret tancolni, de azert valahogy csak sikerult rabeszelni magam, hogy felvaltva forgassam a Tere-t es Ruth-ot, nehogy veszekedes legyen belole. Jo buli volt:-)
Masnapra viszont mehetnekem tamadt, nem nagyon tudtam mit kezdeni az utcak macskakovet helyben vasarolt, kagyloval felvertezett vandorbottal kopogtato turistakkal, es egyaltalan ezzel a sok zajjal, meg emberrel, ami varos minden legkobmeteret betoltotte, igy elbucsuztam a kanariktol, ezuttal utoljara, es elindultam Finisterre-be, a Vilagvegere. Azota gyakorlatilag egyszer sem aludtam agyban, ami nem volt ujdonsag; es rajottem, hogy sokkal igazibb igy ez az egesz Ut, zuhanyozni mindig lehet az alberguekben, de a csillagtakaro a fejed folott es a Hold fenye az arcodon valahogy edesebb alomba szenderit, mint a horkolasban gazdag szallasok. Kulonben is, van egyfajta hivas, amire valaszolsz, mikor ralepsz erre az Utra, egy folyamat, amibol kicsit kizokkensz, amikor albergue-zel, de a szalag tovabb forog, amikor a nappalod utan a termeszettel osztod meg az ejszakad is. valahogy jobban magadba tudod szivni ennek az egesznek az uzenetet es tanulsagait.
Sok asszociacio es gondolat kinalja egyebkent magat, ami ohatatlanul felbukkan a legtobb zarandok fejeben. Peldaul, hogy az ut egyben egy teljes elet. Megszuletsz, megtanulsz jarni, marmint minden nap es sokat, aztan elkezded keresni es kovetni a jeleket, amik oda vezetnek, ahova erni vagysz. Ezek a jelek barhol felbukkanhatnak, az eletedben eppugy, mint a caminon, hazfalon, aszfalton, egy kore festve, villanyoszlopon, barhol; ezert meg kell tanulnod folyamatosan figyelni, kulonben konnyen eltevedsz. Neha viszont tenyleg nincsenek jelek, ilyenkor a legjobb, ha az osztoneidet koveted. Sokszor ugy tunik a caminon, hogy a jelek egyszeruen arra szolgalnak, hogy minel hosszabbra nyujtsak az utat a carretera korul, mikor hullamvonalban napjaban 20szor metszed balrol jobbra, es jobbrol balra, de nem szabad elfelejteni, hogy ezeket a jeleket okkal festettek nekunk oda; hogy valami szepet lass, amit amugy nem, hogy rovidebb legyen az utad, ha nehezebb is, vagy konnyebb, ha hosszabb is, vagy egyszeruen csak hogy ne legy egy a zarandokok kozul, akiket minden evben elgazolnak az autok;-) Egy a fontos, oka mindig van, ezert nem kell mergelodni, odaersz, amikor odaersz, annyi a dolgod, hogy figyeled es koveted a jeleket, ugy a caminon, mint az eletedben. Kulonben is, aki aszfaltra vagyik, nem kell spanyolorszagig jonnie, setaljon le kis hazank leghirösebb es legnagyobb falvaba, Debrecenbe, mindossze 220kili, egy het alatt kenyelmesen kipipalhato. Igaz, Petofinek ket hetebe kerult, amit elso hallasra paran megmosolyognanak, de nem szabad elfelejteni, hogy Sandorunk minden utba eso csardaban felhorpintett egy kancso bort, versben fizetve, ilyen handicap-pel pedig nincs az a veteran caminos, aki akar egy napot ra tudna verni.
Masreszt a caminon van idod elmelkedni a dolgaidon, es a szo szoros ertelmeben csodalatos modon midig azokkal az emberekkel es gondolatokkal talalkozok, amikkel es akikkel kell. Nem azt kapod az uttol, amit akarsz, hanem amire szukseged van. Valahogy az Ut jobban ismer minket, mint mi magunkat. A camino maga is egy nagy Flecha amarilla, vagyis sarga nyil, ami megmutatja neked az utat, amin menned kell, miutan a caminot magat befejezted. Marmint amig vissza nem tersz ujra hozza, mint a legtobben;-) Sokmindenki eletenek a reszeve valsz, rovid, de mely erzelmi kapcsolatokat alakitasz ki, megtanulod megosztani masokkal a dolgaid, az eteled, a ruhad, neha az eleted, (vagy az ágyad;-)), megtanulsz ugy adni, hogy nem varsz viszonzast, - ami egyebkent meglepoen jo erzes - es megtanulsz kapni is, mert valahogy az van belevesodbe sokunkba, hogy ne fogadj el semmit, amit kinalnak, mert akkor az adosa leszel, ez viszont csak ahhoz vezet hogy te is rosszul erzed magad, mert azert benned marad, hogy picit megsertetted azt a valakit, aki segiteni akart, es esetleg o is, mert nem segithetett. Egyszeruen meg kell koszonni, elfogadni, es aztan viszontozni a szivesseget, neki, vagy masnak, az mar talan mindegy is. Olyan ez, mint a bibliai kenyer-es halszaporitas, kevesbol nagyon sokan "jollakhatnak".
Egy igazi kis vegykonyha ez az ut, egy kiserleti telep, vagy edzotabor, ahol megtanulod, hogyan kell elni, hogy helyeden legyel a vilagban. Vagy hogyan erdemes. Mint a pupak tubak, ha emlekeztek a regi csehszlovak rajzfilmre, ahol a foszereplo, aki mellesleg szinten vandor volt, ha olyan emberrel talalkozott, aki picit eltevedt a sajat utjan, elokapta a tubakos szelencejet, huzott neki par csikot, mire az kipruszkolte magabol a szamara, a sajat elete szamara legmegfelelobb megoldast es iranyt.
Most egyebkent vagy 5napja mar Finisterre-ben, a Vilagvegen vagyok, Santiago utan nemsokkal talalkoztunk az utolso utitarsammal, Viktorral (szlovak kollega), akivel sok uzenetet hordoztunk egymas szamara, es akivel picit tatarozhatjuk a tot-magyar kapcsolatokat. Jo arc. Ahogyan azok a peregrinok is, akikkel ezeket a napokat egy felreeso parton, illetve egy kozeli erdoben talalhato kis kommunaban toltjuk, igy az ut vegere erve koncentralodik az energia, meg gyorsabban epulnek be a szemelyisegedbe a szukseges mozaikok, sokat beszelgetunk es hallunk egymastol a lemeno nap es a parti tabortuz fenyenel. Lehet, hogy ez otthonrol csopogosnek, vagy csovezesnek hat (utobbi pl az oregem szamara;-)), de igazabol egyszeruen csak hatalmas. A helynek egyebkent is kulonleges ereje van, nem hiaba ez volt a vege a 3-4000 eves kelta zarandoklatnak, amit az egyhaz katolikus szinekkel festett at egy ezressel ezelott. Vicces, de meg a kagylo, az egesz zarandoklat szimboluma is innen ered, vagyis az egyhaz vagy nem tartotta fontosnak, hogy ujat talaljon ki, vagy csak nem tudott; mindenesetre vagy feltucat kulonbozo legendat hallottam, miert is a concha Szent Jakab szimboluma, de mindegyik eleg ingatagnak hatott. Szemben a kelta ritussal, amiben egeszen egyszeruen egy Napszimbolum (ami a keltaktol mondjuk ugy nem idegen), a kagylo ugyanis, ha megnezed olyan mint a Nap a sugaraival, es kulonosen, mint a Nap, ami a Tengerrel egyesul, utolso sugarait meg az eg fele lovelve. Pont ahogyan innen Finisterre-bol latod. Mondanom sem kell, minden este rajta vagyunk:-D
Egy masik, maig tovabbelo kelta eredetu hagyomany, hogy Fisterraba erve a peregrino elegeti a ruhajat, amiben az utjat jarta vegig, amiben ezt az eletet vegigelte. Lehetoleg es tobbnyire este, ezzel a regi a lemeno Nappal elbucsuzik a vilagtol, s reggel megszuletik az uj. Vegytiszta poganysag, csodalom es persze orulok, hogy nem egettek el maglyan ezt a szokast is az ugybuzgo egyhazfiak a krisztusi szeretet jegyeben.
Apropo, nemreg hallottam, hogy Bretagne-ban is van egy Finisterre, ami szinten kelta videk; erosen elkezdte csiklandozni a gondolataimat, hogy legkozelebb egy Finisterre - Finisterre caminot jarjak vegig:-) Talan nem is ilyan soka, de ugyis tudni fogom, mikor kell induljak.
Mint peldaul most is. Sziasztok!:-*
Hurrá!! Gratulálok! Éppen időben!
VálaszTörlésPusza