"Nem Sevillabol valo vagy, ugye?" - szogezte nekem a kerdest egy helyi uriember, miutan belekagylozott az egyik faluban a kocsmarosnevel folytatott kedelyes beszelgetesunkbe - "dolgoztam ott par evet, de az o kiejtesuk nem ilyen. " Azt hittem, lefordulok a szekrol, vagy rogton belso verzest kapok, ugy elonti a ver a majamat a kerdes hallatan. Nem magamat akarom fenyezni, annal is inkabb, mert szerintem hosszu meg az ut, amit meg akarok tenni a spanyol nyelv epicentruma fele torve, de azert beszeltunk mar vagy negyed oraja a holggyel mindenfelerol fel meterre a helyi erotol, aki szinten be-bekapcsolodott, mielott eloallt ezzel a kerdessel. Szoval elhihetitek, qrva jol esett. Pont ezert mindenkinek, aki spanyoltanulasra kivanja adni a fejet, amit - ha az eddig leirtakbol nem vilaglana ki - csak tamogatni tudok, azt tudom mondani, hogy nincs jobb nyelviskola, mint a Camino. Vegyel egy kezdo nyelvkonyvet, egy szotarfuzetet, esetleg egy kis utiszotart, gyere egyedul, es csapodj spanyol peregrinokhoz. Nincs az a nyelvtanfolyam, ami ezzel felvehetne a versenyt:-) A kanari triotol is rengeteget tanultam, de igazabol minden utamba eso spanyoltol kaptam par szot a szotaramba, ha ugyanis uj szoba/kifejezesbe botlok, ami egyelore nap, mint nap megesik, egybol leirom/leiratom. Ugyanigy csak egy kerdesedbe kerul, hogy valami nyelvtani homalyt eloszlattass, a vilagon mindenki szivesen veszi, ha egy kulfoldi, ha docogve is, de az helyi nyelven probalja megertetni magat. Spanyolul beszelni jo, barkit megkerdezhettek, plane Madridban;-)
A Caminon amugy mindenki megkapja a magaet. Amire szuksege van, amikor szuksege van ra- legyen az egy meglepetesszeruen felbukkano kut a sivatagban, egy ember, ha beszelni vagysz, egy uj gondolat, vagy elmelet, egy valaki zsebebol kipottyant csoki az uton, amikor ugy erzed, semmi erod nincs, hogy a kovetkezo faluig hatralevo kilometereket legyurd vagy akar egy csinos leanyzo tarsasaga:-) Talalkoztam egy nemet-magyar novel a Bansagbol, 60as tanarno, aki a Francia Utat mar parszor levarrta, most pedig az Ezustot valasztotta. Miutan elindult Sevillabol az elso par nap rendszeresen eltevedt, ami elegge megviselte, es mar pont azon volt, hogy feladja, amikor osszefujta a szel egy 70es baszk uriemberrel, aki eppen a 26., vagyis huszonhatodik Caminojat majszolgatta, azon belul a tizenkettedik via de la Platat, es rogton felajanlotta, hogy menjenek egyutt Santiagoig. Mariana ezek utan egyszeruen orangyalanak nevezte Manuelt... Tortent velem egy olyan eset (de higgyetek el, itt a csodak mindennaposak, bar lehet, hogy mashol, maskor is, csak ott atsiklunk felettuk) hetekkel ezelott, hogy talalkoztam a Melidai albergueben egy andaluz hegylakoval, aki aznap 60kmt jott, es mivel pont masnap terveztem postara adni 10kilot a pakkombol, helyt adva a bokam napok ota tarto sirva konyorgesenek, kedvet kaptam hozza, hogy kiprobaljam, nekem vajon menne-e ennyi. Ket nap mulva igy beceloztam a dimbes-dombos Cacerest, ami pont 61re volt az albergue-tol, ahol a hajnal talalt, nekiindultam 4kor es este 7re felertem a varos melletti kis hegy
tetejere. Na ekkor ert oda az a vihar, amivel mar par oraja kerulgettuk egymast, olyan szellel, ami bot hijjan biztosan felborit, es akkora jegdarabokkal, aminel nem sok nagyobb cseresznyeszemet lattam... Mint a villam felkaptam az esokabatot es a sapkat, amit ezek szerint megsem hiaba felejtettem a hatizsakom zsebeben par honapja (mennyit kerestem), mert rendesen fajt, ha eltalalt. A maradek par kilometerben pont jott par szaz meter a carretera-n, gondoltam, hogy bar nincs inyemre, de lestoppolok egy kocsit, mer rogton megmurgyelek. Stoppoltam vagy tiz percet, sok kocsi jott, es a kanyargos ut , meg a vihar miatt mind lassan, de a legtobb, amit kaptam, kedves mosolyokkal es dudaszoval kisert integetes volt, ahogy azt mar az autosok a peregrinoknak kuldeni szoktak. Na, gondoltam, ez igy nem lesz jo, akkor inkabb folytatom a kocsiutrol levezetu utamat az elso menedekig, foldut, sar, jegeso ide vagy oda, de itt tenyleg ebbol tenyleg serules lesz. Nekiveselkedtem a foldut lejtojeig vezeto parszaz meternek, tovabbi lelkesito kurjongatasok es dudalasoktol kiserve (sracok, -gondoltam- ez amugy nem olyan jo, mint a kocsibol nezve tunhet), es EGY meterrel elotte lehuzodott egy kocsi, a señora kiugrott az anyosulesrol az esobe felem integetve, majd gyorsan beugrott hatra, en pedig rohantam, ahogy a bokam birta es tigrisbukfenccel vetodtem be a jobbegyre. Bar probaltunk beszelgetni azon a par percen, ami alatt beertunk a varosba, de olyan hangosan verte a jeg a kasznit, hogy azt nem hallottam, en mit orditok. Naggyon komoly volt:-D
"Nem Sevillabol valo vagy, ugye?" - szogezte nekem a kerdest egy helyi uriember, miutan belekagylozott az egyik faluban a kocsmarosnevel folytatott kedelyes beszelgetesunkbe - "dolgoztam ott par evet, de az o kiejtesuk nem ilyen. " Azt hittem, lefordulok a szekrol, vagy rogton belso verzest kapok, ugy elonti a ver a majamat a kerdes hallatan. Nem magamat akarom fenyezni, annal is inkabb, mert szerintem hosszu meg az ut, amit meg akarok tenni a spanyol nyelv epicentruma fele torve, de azert beszeltunk mar vagy negyed oraja a holggyel mindenfelerol fel meterre a helyi erotol, aki szinten be-bekapcsolodott, mielott eloallt ezzel a kerdessel. Szoval elhihetitek, qrva jol esett. Pont ezert mindenkinek, aki spanyoltanulasra kivanja adni a fejet, amit - ha az eddig leirtakbol nem vilaglana ki - csak tamogatni tudok, azt tudom mondani, hogy nincs jobb nyelviskola, mint a Camino. Vegyel egy kezdo nyelvkonyvet, egy szotarfuzetet, esetleg egy kis utiszotart, gyere egyedul, es csapodj spanyol peregrinokhoz. Nincs az a nyelvtanfolyam, ami ezzel felvehetne a versenyt:-) A kanari triotol is rengeteget tanultam, de igazabol minden utamba eso spanyoltol kaptam par szot a szotaramba, ha ugyanis uj szoba/kifejezesbe botlok, ami egyelore nap, mint nap megesik, egybol leirom/leiratom. Ugyanigy csak egy kerdesedbe kerul, hogy valami nyelvtani homalyt eloszlattass, a vilagon mindenki szivesen veszi, ha egy kulfoldi, ha docogve is, de az helyi nyelven probalja megertetni magat. Spanyolul beszelni jo, barkit megkerdezhettek, plane Madridban;-)
A Caminon amugy mindenki megkapja a magaet. Amire szuksege van, amikor szuksege van ra- legyen az egy meglepetesszeruen felbukkano kut a sivatagban, egy ember, ha beszelni vagysz, egy uj gondolat, vagy elmelet, egy valaki zsebebol kipottyant csoki az uton, amikor ugy erzed, semmi erod nincs, hogy a kovetkezo faluig hatralevo kilometereket legyurd vagy akar egy csinos leanyzo tarsasaga:-) Talalkoztam egy nemet-magyar novel a Bansagbol, 60as tanarno, aki a Francia Utat mar parszor levarrta, most pedig az Ezustot valasztotta. Miutan elindult Sevillabol az elso par nap rendszeresen eltevedt, ami elegge megviselte, es mar pont azon volt, hogy feladja, amikor osszefujta a szel egy 70es baszk uriemberrel, aki eppen a 26., vagyis huszonhatodik Caminojat majszolgatta, azon belul a tizenkettedik via de la Platat, es rogton felajanlotta, hogy menjenek egyutt Santiagoig. Mariana ezek utan egyszeruen orangyalanak nevezte Manuelt... Tortent velem egy olyan eset (de higgyetek el, itt a csodak mindennaposak, bar lehet, hogy mashol, maskor is, csak ott atsiklunk felettuk) hetekkel ezelott, hogy talalkoztam a Melidai albergueben egy andaluz hegylakoval, aki aznap 60kmt jott, es mivel pont masnap terveztem postara adni 10kilot a pakkombol, helyt adva a bokam napok ota tarto sirva konyorgesenek, kedvet kaptam hozza, hogy kiprobaljam, nekem vajon menne-e ennyi. Ket nap mulva igy beceloztam a dimbes-dombos Cacerest, ami pont 61re volt az albergue-tol, ahol a hajnal talalt, nekiindultam 4kor es este 7re felertem a varos melletti kis hegy 
tetejere. Na ekkor ert oda az a vihar, amivel mar par oraja kerulgettuk egymast, olyan szellel, ami bot hijjan biztosan felborit, es akkora jegdarabokkal, aminel nem sok nagyobb cseresznyeszemet lattam... Mint a villam felkaptam az esokabatot es a sapkat, amit ezek szerint megsem hiaba felejtettem a hatizsakom zsebeben par honapja (mennyit kerestem), mert rendesen fajt, ha eltalalt. A maradek par kilometerben pont jott par szaz meter a carretera-n, gondoltam, hogy bar nincs inyemre, de lestoppolok egy kocsit, mer rogton megmurgyelek. Stoppoltam vagy tiz percet, sok kocsi jott, es a kanyargos ut , meg a vihar miatt mind lassan, de a legtobb, amit kaptam, kedves mosolyokkal es dudaszoval kisert integetes volt, ahogy azt mar az autosok a peregrinoknak kuldeni szoktak. Na, gondoltam, ez igy nem lesz jo, akkor inkabb folytatom a kocsiutrol levezetu utamat az elso menedekig, foldut, sar, jegeso ide vagy oda, de itt tenyleg ebbol tenyleg serules lesz. Nekiveselkedtem a foldut lejtojeig vezeto parszaz meternek, tovabbi lelkesito kurjongatasok es dudalasoktol kiserve (sracok, -gondoltam- ez amugy nem olyan jo, mint a kocsibol nezve tunhet), es EGY meterrel elotte lehuzodott egy kocsi, a señora kiugrott az anyosulesrol az esobe felem integetve, majd gyorsan beugrott hatra, en pedig rohantam, ahogy a bokam birta es tigrisbukfenccel vetodtem be a jobbegyre. Bar probaltunk beszelgetni azon a par percen, ami alatt beertunk a varosba, de olyan hangosan verte a jeg a kasznit, hogy azt nem hallottam, en mit orditok. Naggyon komoly volt:-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése